Elérkezett a nap, amikor mint munkatárstól, óvodánk oszlopos tagjától Ibolya óvónénitől búcsúzunk.

Hosszú évtizedek munkája köti őt ehhez az intézményhez.

Ahogyan mesélte a kolléganőkkel számos felújításban, intézmény átalakításban, udvarrendezésben, szakmai  programokon, továbbképzésben vettek részt.

 

Több száz gyermeket nevelt, tanított az aktuális elvárásoknak megfelelően, de az emberi értékeket elsődlegesen szem előtt tartva.

Lelkiismeretes munkájával felkészítette a kicsiket az iskolai életre, élményekben gazdag ismereteket nyújtva a környezetükről.  Elkalauzolta  a mesék világába a csoportját és az anyanyelv helyes elsajátításában példamutatásával  a versek,dalok igényes megválasztásával kiemelkedő szerepet töltött be az óvódások kis életébe.

Nyolc éven át volt alkalmam megismerni kiemelkedő szakmai munkáját. Sokat tanulhattunk valamennyien tőle, mint tapasztalt óvónőtől és köszönjük neki, hogy vele dolgozhattunk.

A többi dolgozónak sok-sok év jutott a közös munkából. Munkatársaim nevében mondhatom, hogy valamennyienmegőrizzük emlékezetünkben a szép emlékeket, a dolgos hétköznapokról, kirándulásokról.

Köszönjük a 40 éves kitartó munkáját a közösségünkért, úgy mit mikor óvónéni dolgozott vagy óvodavezető-helyettes,munkaközösség-vezető.

Jó egészséget és hosszú boldog nyugdíjas éveket kívánnak a Mezőzombori Bóbita Óvoda  dolgozói !

Bódi Irén Az idő vonatán

Egy pálya útja véget ér.

A gyorsvonat megáll,

s a búcsúzó útitárs

más vonatra száll.

Az idő vonatán

lassan döcög tovább,

s ha kinéz ablakán,

nem fut el úgy a táj,

ahogy elfutott –  az ifjúság.

Az ember a múltba

ezerszer visszanéz,

s szeretné újraélni

mindazt, ami szép.

Lassítaná az időt,

s megállítaná

a legszebb perceket,

de az idő kerekét

megállítani nem lehet.

Amilyen hosszú volt az út,

annyi szépet rejt a múlt!

Ahogy este a Nap leszáll,

úgy válik múlttá a jelen,

míg pirkad a hajnal,

a jövő csak sejtelem.

Az ember a múltba

ezerszer visszanéz,

könnyűnek látszik a búcsúzás.

De búcsúzni mindig nehéz.